Küklopsz teája

Modern teaház már eddig is sokféle épült, de a szűkre szabott világban egyre hatékonyabban használja a teát a fashion és a kevés szavakból értő belsőépítészet. Hatékonyságon azt a sziporkázó, néhol bombasztikus módot értem, amivel a fashion a tea tradícióját beteríti és kihasználja. (Csak lássunk ki  alóla.) Kétségtelenül hatékony módja a reprezentációnak és reklámnak, ha híres formatervezők, divattervezők tesznek utalásokat legújabb, a média kereszttüzében lévő művükben a tea hagyományaira, de manapság a trend már megfordult, a kezdeti próbálkozások után nyugati kapcsolatok révén kisebb-nagyobb teaiskolák, közösségek ajánlkoznak fel türelmetlenül a fashion szolgálatára, vagy készítenek formabontó partikat, fogadásokat, jó esetben művészeti akciókat. Akiket mi ismerünk mind képzett, a teát kifogástalan színvonalon művelő emberek és a létrejött darabok kvalitásához sem fér kétség - csak hát a lényeg az elveszni látszik. Az ilyen enetriőröket, mint a Shuhally greco-japán-tahiti berendezését csak dicsérni lehet, de óhatatlanul azt kérdezzük a drága berendezés, az áruházszerű látványos megvilágítás, a még drágább eszközök láttán: és akkor most merre tovább? Mert ez így ugye nem maradhat? Mármint teaházként. Az ilyen és ehhez hasonló, a modern építészettel, fashionnel, belsőépítészettel, deignnal összekapaszkodott tea művelők révén kétségtelenül több látogatóra számíthatunk a jövőben, de az is valószínű, hogy  általában kevesebb, vagy felszínesebb ismerettel. Az ismeret mértéke nem nő, csak a jó szándék és a türelem. Kísérletként a jövő templomaként az ötlet mindenképpen figyelemreméltó.

Pár kép ízlésformálóként a Shuhally teaház (ami inkább amolyan magántanoda) pazar technicista, poszt new age megjelenésű teaszobájáról és a hozzá kapcsolódó archaikus szobrot formázó eszközökről. A teamester a nagyon szimpatikus Ryotaro Souryou Matsumura. Emitt a cég blogja.